Amuro Namie - Ningyo

Sellő


Virágzó akácfák alatt sírtam
Míg a Hold fel nem jött a tavaszi szellőben
Nagyon szerettem a mosolyodat, a mozdulataidat
Ölelj át, ölelj át, ölelj át

Mikor egymásra néztünk, mintha magas hullámok csaptak volna össze
Ha veled voltam mindenről megfeledkeztem
A szenvedélyed, a hangod és a szíved
Mind eltűnt, ölelj át, ölelj át, ölelj át

A hideg éjszakákon, mint egy gyermek
Álmomban reszketek, és egy csodára várok

Mielőtt még felszáradnának a könnyeim, felnézek a csillagokra
A ragyogásuk egyszerre emlékeztet jó és magányos dolgokra
Hangosan felkiáltottam, azt látva, milyen kevés maradt meg belőled
Ölelj át, ölelj át, ölelj át

Virágzó akácfák alatt sírtam
Összekuporodva, átfagyva a tavaszi szellőben
Nagyon szerettem a mosolyodat, a mozdulataidat
Ölelj át, ölelj át, ölelj át

A szenvedélyed, a hangod és a szíved
Mind eltűnt, ölelj át, ölelj át, ölelj át

Megjegyzések